Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Március

oie_ebvihewmktsf.png

1c9d7a9c.png

Köszöntlek, kedves szép március! Ibolyaszagú,
langyos leheletedet érzem már a levegőben. 
Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.
Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekbe
a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai,
de a napot már te emeled az égre,
s a földön már a te lábad jár. 
És a te lábad nyomán kizöldül a fű, 
és előkéklik az ibolya.
Gárdonyi Géza

oie_2123723bpo51kld--2-.jpg

Kormányos Sándor : Március

Fürdik a fény a nád-tocsogókban
jó szagú álmot ringat a rét,
illan a szellő langy mosolyával
fésüli át a fák tetejét.

Vágya ha pattan zöld szemű rügynek
cinke dalától hangos a táj,
zeng a magasban szárnyal a széllel
hírdeti: most már nyitni muszáj!

Hajlik a fűzfa szőke hajában
árad a fénnyel víg kacagás,
átfut a tájon messzire lüktet
újra a ritmus: szívdobogás

 

 

Szécsi Margit: Március

Téli szellők, fújjatok csak, 
játsszatok a hajamon. 
Olvassz havat, melengető 
márciusi szép napom. 
Fagyos folyó megáradjon, 
vessen bimbót minden ág. 
Szebb a somfa gyenge szirma 
mint a szürke jégvirág. 
Március van, március van. 
Ember s állat érzi már, 
dong a kaptár, szárnyat rezget 
százezernyi kismadár. 
Jó volna a nagykabátot, 
félredobni s könnyeden 
játszani és birkózni a 
városvégi zöld gyepen. 
Jó volna már munkálkodni, 
arra vár a kert, mező. 
Szép reményhez, szorgalomhoz 
kell a fény, a jó idő. 
Pacsirtának kék magasság, 
vetőmagnak tiszta föld - 
Jöjj el, tavasz, földről, égről 
már a telet eltöröld!

letoltes--1-.jpg

Tamkó Sirató Károly: Március
 
Az ég a felhőket lerázta
és diadalmas kékbe szépül,
kiömlő szőke szép hajadba
napsugarat fonjál be ékül.
 
Az arcod fúvasd meg a széllel,
hogy legyen friss, pirosba játszó,
s lobogjon szélben a szoknyád
a táncoló tavaszi zászló.
 
De soha meg ne nézd az órát -
mert boldogságunk durva tőre,
ne lásd soha: - a gyilkos percek
hogy lovagolnak a jövőbe!

 

Jószay Magdolna: Március
 
Bomladozó rügyek vidámítják
a húzódzkodó télvég hangulatát,
a télnek az idén nem sikerült
megmutatnia igazi önmagát.
Nekifut még egyszer-kétszer,
de hasztalan próbálkozás....
rügyek nyílnak,madárdal cseng,
s lenn a földön vakondtúrás,
s körötte friss fű zöldje zseng,
levegőben érezni a tavasz illatát.
Szívemhez ér felhők mögül is
a márciusi nap aranysugara,
s ha távol vagy is,de jó,hogy vagy,
te kedves....szívemnek gyámja.
Ébredek.Lelked lelkemhez ér,
s azt szelíden megsimogatja.

439e856d172e4f271478e82927c136c3--flower-clipart-gif.jpg

Wass Albert: Március

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan, mint egy korai virág.

Összezörögtek a fekete fák:
megannyi sok titok tudója,
rejtelmesen és titkolódzva súgtak...
Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
valahol egy cinke
hangolni kezdett egy új zenét:
,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!"
Este volt, és olyan volt az erdő,
mint egy iskolából szabadult kamasz.

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva, és bomlott-merészen.
Szebb lett a vén föld? Nem tudom. Hiszen:
én csak a te két szemedet néztem!